A fröccsöntési problémák után a gyártott graulátumainkat (1.ábra) visszahelyeztük a klímaszekrénybe 24 órára, majd belső keverést követően préselt lapokat állítottunk elő, amelyeket már mechanikai (szakító és DMA (dinamikus mechanikai analizátor)) és morfológiai vizsgálatokkal sikerült minősítenünk.
Az eredmények azt mutatták, hogy az elővulkanizálatlan latex a rugalmassági modulust és a szakadási nyúlást is csökkentette és a referencia anyaghoz (termoplasztikus keményítő) képest is, mechanikai tulajdonságbeli csökkenést eredményezett. A csökkenés okára az elektron mikroszkópi felvételek adták meg a magyarázatot, ahol is a latex és a TPS közötti gyenge adhézió látható
(2. ábra).
 |
| 1.ábra Termoplasztikus keményítő és 5 m% latex tartalmú granulátumok [Forrás: saját felvétel] |
(2. ábra).
 |
| 2.ábra 10 m% latex tartalmú termoplasztikus keményítő elektronmikorszkópi felvételet [Forrás: saját felvétel] |
A cellulózzal tartalmú kompozitok esetében azonban jelentős változást tapasztaltunk a referencia anyaghoz képest. 10 m% latex és 20 m% mikro-cellulóz erősítés hatására a rugalmassági modulus a referenciára jellemző 150 MPa-os értéről 520 MPa-ra növekedett, amelyet a latex és a mikro cellulóz közötti jó kapcsolatra vezethetünk vissza. Latex tartalom nélkül ez az érték 20 m%-os cellulóz esetén mindössze 220 MPa.
Célként fogalmaztuk meg a latex és a TPS közötti határfelületi adhézió javítását, amely kompatibilizáló szerrel, ionos folyadékokkal vagy a latex előtérhálósításával a szakirodalmak szerint befolyásolható.
Célként fogalmaztuk meg a latex és a TPS közötti határfelületi adhézió javítását, amely kompatibilizáló szerrel, ionos folyadékokkal vagy a latex előtérhálósításával a szakirodalmak szerint befolyásolható.
