Folytatva a korábbi bejegyzésekben taglaltak, azaz ha ismerjük a fejlődő gáz(ok) típusát, a bomlási hőmérséklet tartományt, ahol a habképzéshez szükséges gáz(ok) felszabadulnak és ismerjük a kémiai habképzőszer kémiai reakcióját (exoterm, endoterm), habképző szer tekintetében megkezdhetjük a habosítási kísérleteket. A szakirodalmak és az előkísérleti eredmények rámutattak arra, hogy a kémiai habképző szereket jellemzően 0,2-2 m% közötti mennyiségben alkalmazzák. Ennek oka, hogy a gyártás során a habképzőszer mennyiségének növelésével a polimer ömledék folyóképessége adott feldolgozási hőmérsékleten megváltozik, jellemzően nő és így ez gátat vet a habosodásnak, buborékképződés mellett az anyag egyszerűen "kifolyik" a feldolgozó berendezésből, a képződött cellák egyesülnek és nem stabilizálhatóak (1.ábra).
 |
| 1.ábra 8 m% kémiai habképzőszer hatása a cellaképződésre [Forrás: saját kép] |
