A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önerősített polimer bio anyagok és kompozitok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önerősített polimer bio anyagok és kompozitok. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 30.

Dr. Kmetty Ákos 2016. november 30.

Önerősített biokompozitok és tulajdonságaik I.

Kutatási témám egyik szegmenseként önerősített biokompozitok fejlesztését céloztuk meg. Ahhoz, hogy egy ilyen kompozitot (összetett többfázisú anyag) gyárthassunk fontos volt az alapanyagok megfelelő megválasztása. Mátrixanyagként politejsavat (PLA) és polibutilén-szukcinátot  (PBS) választottunk és belőlük 60 µm vastagságú fóliát gyártottunk, amelyet PLA alapú kötött kelmével társítottunk (1.ábra).
1,ábra PLA kötött kelme mikroszkópi felvétele [Forrás:Saját ábra]

A gyártás során az un. rétegeléses módszert (film-stacking) alkalmaztuk ami annyit jelent, hogy meghatározott darabszámú mátrix fóliát és erősítőanyag réteget egymásra helyezünk és ezt követően présszerszámban adott hőmérsékleten és nyomáson konszolidáljuk (mátrixfólia megömlesztése után az erősítőanyagot átitatjuk 2.ábra). 50 m% erősítőanyag tartalmat állítottunk be és az így gyártott kompozitok széleskörű vizsgálatoknak vetettük alá. 
2.ábra PLA elemi erősítőszálak a PBS mátrixban [Forrás: saját SEM felvétel]
Az eredményeket tekintve az úgynevezett ejtődárdás vizsgálatokból kalkulált perforációs energia (ütéselnyelő képesség) hozta a legkiemelkedőbb eredmények. Egy hagyományos PLA-ra jellemző fajlagosított perforációs energia érték ~1 J/mm, PBS-re vonatkozóan ~4 J/mm. Abban az esetben azonban ha azonos anyagcsaládba tartozó erősítőanyagot is felhasználunk (pl. PLA kötött kelme) ez az érték PLA mátixú/PLA erősítőanyagú kompozitok esetén kb. hatszoros értékre növelhető, míg PBS mátrixú/PLA erősítőanyagú kompozitok esetén a PBS mátrixhoz képest ~2,5 szeres növekedés érhető el.

2015. október 30.

Dr. Kmetty Ákos 2015. október 30.

Önerősített polimer bio anyagok és kompozitok (1)

Napjainkban a különböző környezetvédelmi direktívák megjelenésével a termékek újrahasznosítása, illetve újrafelhasználhatósága egyre inkább előtérbe kerül. Ha szemügyre vesszük hőre lágyuló mátrixú polimer kompozitjainkat, akkor jellemzően üveg, szén, bazalt és valamilyen természetes szálerősítéssel ellátott kompozitokkal találkozhatunk. Ezen kompozit anyagok jellemzője, hogy nehezen és költségesen újrahasznosíthatóak, biológiai úton való lebonthatóságuk nem vagy csak korlátozott módon lehetséges, illetve mátrix anyaguk jellemzően nem megújuló erőforrásból kerül előállításra. 

A fentebb említett okok miatt, a bio alapanyagok területén is intenzív kutatómunka vette kezdetét az elmúlt években, hogy miként lehetne pl. politejsav alkalmazásával politejsav erősítésű és politejsav mátrixú bio-kompozitot előállítani, valamint biológiai úton előállítható alapanyagok kombinálásával majd orientálásával (kompaundálást követően, molekuláris orientáció alkalmazása) önerősített polimer bio anyagot előállítani. 

Ebben a bejegyzésben a tématerület iránt érdeklődök figyelmébe szeretném ajánlani S. Fakirov Professzor úr és munkatársainak egy nemrég megjelent szabad hozzáférésű cikkét (Biodegradable microfibrillar polymer-polymer composites from poly(L-lactic acid)/poly(glycolic acid)), amelyben politejsav és poliglikol sav felhasználásával állítottak elő orvostechnikai célokra is alkalmazható önerősített polimer bio anyagot.