Napjainkban a különböző környezetvédelmi direktívák megjelenésével a termékek újrahasznosítása, illetve újrafelhasználhatósága egyre inkább előtérbe kerül. Ha szemügyre vesszük hőre lágyuló mátrixú polimer kompozitjainkat, akkor jellemzően üveg, szén, bazalt és valamilyen természetes szálerősítéssel ellátott kompozitokkal találkozhatunk. Ezen kompozit anyagok jellemzője, hogy nehezen és költségesen újrahasznosíthatóak, biológiai úton való lebonthatóságuk nem vagy csak korlátozott módon lehetséges, illetve mátrix anyaguk jellemzően nem megújuló erőforrásból kerül előállításra.
A fentebb említett okok miatt, a bio alapanyagok területén is intenzív kutatómunka vette kezdetét az elmúlt években, hogy miként lehetne pl. politejsav alkalmazásával politejsav erősítésű és politejsav mátrixú bio-kompozitot előállítani, valamint biológiai úton előállítható alapanyagok kombinálásával majd orientálásával (kompaundálást követően, molekuláris orientáció alkalmazása) önerősített polimer bio anyagot előállítani.
Ebben a bejegyzésben a tématerület iránt érdeklődök figyelmébe szeretném ajánlani S. Fakirov Professzor úr és munkatársainak egy nemrég megjelent szabad hozzáférésű cikkét (Biodegradable microfibrillar polymer-polymer composites from poly(L-lactic acid)/poly(glycolic acid)), amelyben politejsav és poliglikol sav felhasználásával állítottak elő orvostechnikai célokra is alkalmazható önerősített polimer bio anyagot.
